Bár alapvetően a fiatalok elvándorlásáról szól a blog, minket is meglep, mennyi levél érkezik, és ezek jó része sajnos arról szól, milyen nehéz is ma Magyarországon gyerekekkel, 30 fölött is sokaknak a megélhetés. (Remélhetőleg lassan ők is megérzik majd a gazdasági miniszter által emlegetett robusztus növekedést...) Szóval némi töprengés után úgy gondoltuk, a végül most következő írás még belefér.

Mariann

Négytagú család vagyunk, Amerikával ugyan nem tudjuk összehasonlítani a magyar viszonyokat, de időről időre odajutunk, hogy a férjemnek külföldre kell mennie dolgozni, mert a kettőnk itthoni fizetéséből nem lehet megélni. Egyáltalán nem.

Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk fizetni a rezsinket, nem tudjuk kifizetni a gyerekek tankönyveit szeptemberben, nem tudunk ruhát és cipőt venni nekik (még kínait sem), pedig muszáj, mert kinövik.

Ha elromlik valami a háztartásban, nincs miből megjavíttatni, vagy újat venni és ami a legrosszabb, hogy nem tudok egészséges ételt tenni az asztalra, mert az drága. Sajnos tudom, milyen érzés az, ha üres a spájz, vagy az ember többfelé tartozik.

Egyébként próbálunk takarékoskodni, amit lehet itthon megtermelni, megcsinálni, de ha az ember keményen dolgozik nincs mindenre ideje/ereje. Egyébként nem költekezünk, nincsenek káros szenvedélyeink, nem iszunk, nem dohányzunk, stb; a nyaralásról is leszoktunk.

Szerintem nem luxus elvárás az, hogy egy havi munkáért, havi fizetés jár, nem heti. Jobb ötlet híján maradt a külföldi meló, a kettészakadt család. Miközben nem szeretnénk elhanyagolni a gyerekeket, mert tudjuk, hogy a legfontosabb az együtt töltött idő és az odafigyelés.

Bizony nem a legjobb megoldás a gyerekeknek - és a felnőtteknek sem -, ha az egyik szülő hetekig távol van. Hát ennyi... ma Magyarországon családdal megélni, mint itthon maradt, "kalandvágyó túlélő-túrázók".

Mondjátok el a véleményetek – akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben az utrakelo@gmail.com címen, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!