Munkát találni külföldön (pláne Magyarországról) finoman szólva sem egyszerű – az Európai Unióban sem, azon kívül pedig pláne. Így aztán nagyon nem mindegy, miként adjuk el magunkat, mi az az első benyomás, amivel meg akarjuk győzni a (reményeink szerinti leendő) munkaadót arról, hogy mi kellünk neki és senki más. Egyszóval: hogyan írjunk önéletrajzot?

A legnehezebb eldöntendő kérdés rögtön az elején az, hogy milyen önéletrajzot küldjünk. Gondoljuk csak magunkat a fejvadász (na jó, elegánsabban: munkaközvetítő) cég emberének, vagy éppen a megcélzott vállalat személyzetise helyébe: egy-egy hirdetésre akár több tucat Resume is érkezhet, nekünk ezek közül kell kitűnnünk.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Célszerű minden jelentkezésnél kicsit az adott álláshoz idomítani a sablonunkat, a HR-es ugyanis jó eséllyel azonnal kiszúrja, ha általánosságokat írunk.

Ennek része az is, hogy utánanézünk kicsit az adott cégnek (a neten ez nem nagy kaland), és becsempészünk a jelentkezésünkbe pár olyan infót, amiről sejtjük, hogy érdekes lehet a személyzetisnek.

… és akkor megszólal a telefon

Induljunk ki abból, hogy meggyőzőek vagyunk, akkor az a minimum, hogy ne lepődjünk meg, ha megcsörren a telefon. Mi is hallottunk már olyan történetet (persze jellemzően hiányszakmák esetében), amikor nagyon záros határidőn belül csörgött a telefon – készüljünk fel erre az eshetőségre is, nehogy azon menjen el a meló, hogy meglepetésünkben nem tudunk egyetlen épkézláb gondolatot kifejteni.

Ekkor sem árt (sőt...), ha tudunk pár dolgot a cégről, amit a megfelelő pillanatokban szépen elejthetünk, ugyanakkor fontos, hogy ne legyünk se túl rámenősek, nagyképűek meg pláne ne, de lazák azért lehetünk. (Itt megtalálni a megfelelő határmezsgyét – na ez a nem egyszerű feladat!)

Célszerű előzetesen lejátszani (akár magunkban, akár más segítségét kérve) ezt a helyzetet, végiggondolni a várható kérdéseket, stb. Ne feledjük: az első személyes benyomás döntő fontosságú, ne szúrjuk el!

Harminc másodperc

Visszatérve az önéletrajzra, mivel a HR-esek nem vacakolnak, fontos, hogy az általunk lényegesnek tartott dolgok szem előtt legyenek, azaz ne írjunk oldalakat, az adott munkánál irreleváns munkatapasztalatokat például nyugodtan hagyjuk ki, úgysem fog érdekelni senkit.

Azok, akikkel beszéltünk (az asztal bármelyik oldalán üljenek is) egy dolgot határozottan állítottak: döntő jelentőségű a hozzáállás. Ha süt az önéletrajzból és pláne a telefonos vagy személyes beszélgetésből, hogy pozitívak vagyunk, nagyon akarjuk az adott állást és minden erőnkkel a cégért akarunk dolgozni, akkor jó esélyünk van, míg a negatív hozzáállás a jobb CV esetében is vesztessé tehet bennünket.

Ne hazudjunk!

A formai dolgokról most nem beszélnénk, tele van vele az internet, inkább még egy fontos, kézenfekvőnek tűnő dolog, amit azonban meglepően sokan nem vesznek figyelembe: ne hazudjunk!

Ne mondjuk azt, hogy beszélünk egy adott nyelvet, ha csak éppen egy pohár vizet tudunk kérni! Ne mondjuk azt, hogy értünk a szakma adott területéhez, ha csak egyszer beszélgettünk valakivel, aki ismer valakit, aki egyszer egy hetet dolgozott ilyen helyen.

Ha kellünk, úgyis leellenőriznek, mielőtt alkalmaznának, és elég kínos, ha olyankor (vagy esetleg munka közben) derül ki, hogy lövésünk sincs valamiről, amiről azt állítottuk, hogy profik vagyunk benne.

Mindig adjunk meg referenciát (ezt kérik is), aki nem árt, ha tud arról, hogy esetleg érdeklődnek majd nála felőlünk. Az se baj, ha jókat mond rólunk...

A kísérőlevél

És még nincs vége, mert jön a (szép magyar kifejezéssel élve) Cover letter, azaz a levél, melyben pár szenvedélyes gondolattal kifejtjük, miért minden vágyunk az adott munka és a munkaadó miért áldja majd élete végéig a napot, amikor felvett minket.

A kísérőlevelet vagy az email testében küldjük, vagy csatoltan, mint a CV-t, akkor viszont az e-mailben kell ezt két-három mondattal jelezni a HR-esnek.

A levél ne legyen hosszú (tudjátok: fél perc!), de abban a fél, max. egy oldalban el kell tudni adni magunkat (egyébként sokszor előfordult már, hogy a Cover letter nagyobb súllyal esett a latba, mint maga az önéletrajz).

Nem árt, ha pár sorban méltatjuk a céget (amivel persze rögtön azt is bizonyítjuk, hogy tudjuk, hova jelentkeztünk), aztán egy kis önfényezés még (miért én vagyok az, aki a cégnek kell), végül kifejezzük reményünket, hogy mihamarabb személyesen is beszélhetünk telefonon, Skype-on, akárhogy.

Ja, és persze köszönjük meg, hogy ránk szántak a becses idejükből egy keveset.

A fentiek persze semmire sem jelentenek garanciát, nincs is birtokunkban az álláskeresők Szent Grálja (sajnos...), de talán sikerült felvillantani, mivel érdemes próbálkozni.

Nektek milyen személyes tapasztalataitok vannak?