Egész sok hozzászólás érkezett tegnapi posztunkhoz, melyben a kormány fiatalok elvándorlásával kapcsolatos gondolatairól írtunk le pár keresetlen gondolatot. Nagy örömünkre több értékes és továbbgondolásra érdemes hozzászólás is érkezett, ezek közül választottunk ki kettőt, amiket nem szeretnénk „elsüllyedni hagyni”, úgyhogy arra gondoltunk, ma beszélgethetnénk e két ellentétes véleményről.

Hundusy:

Nem szoktam kommentálni az otthoniak mindent jobban tudó véleményét a kint élőkről, de utálom ezt az egyre növekvő általánosítást. („Megismételjük: minden eltelt hónappal, évvel csökken ennek a valószínűsége. Tessék megkérdezni már kint élőket...”).

Nos, ha valaki megkérdez engem, kint élőt, elmondom, hogy én igenis haza szeretnék menni, haza is fogok menni. Az összes itt, körülöttem élő magyar barátom is ugyanezen a véleményen van.

Hat éve élek külföldön. Sok elviselni a más időjárást, a más kultúrát, a más felfogást, a más hozzáállást, a honvágyat, a család hiányát és feldolgozni azt, hogy az élet otthon nem áll meg, és bizony lemaradok fontos eseményekről, amiket anno otthon semmi pénzért sem hagytam volna ki.

Van, aminek a hiányát meg lehet szokni, van, amit nem. Otthonról mindenki úgy látja, hogy itt kinn nagyon könnyű, mert négyszer-ötször annyit keresünk. Nagyon csábító volt ez nekem is 24 évesen, amikor elindultam, de aztán az ember átmegy sok mindenen és rájön, hogy a pénz az csak pénz. Fontos eszköz ugyan, de nem minden.

Én nagyon szeretem Magyarországot, és nem szeretem látni, ahogy az emberek manapság beszélnek róla. Sajnálom, hogy elkeseredettséget látok és dühös, arrogáns, reményvesztett embereket, akármikor otthon járok. Azt gondolom, ezeket a problémákat a pénz sem oldaná meg.

Egy szó, mint száz: mi itt (és most kb. egy tucat ember nevében beszélek) arra várunk, hogy csak egy PICIT legyen jobb otthon, és azonnal megyünk haza!

Kovier:

Én kalandor típus vagyok, úgyhogy sosem vágytam külföldi életre. Az ismerőseimet is mindig igyekeztem „lebeszélni”. Ám ami Magyarországon folyik, attól igencsak mehetnékem van, és már az ismerőseimnek is azt mondom, menj, vissza se nézz. Mert én közben sajnos kifutottam „a korból”.

Bár átlagos életet élek, nem az anyagiak miatt változtattam meg a véleményemet. Azt látom, hogy bár sokan nem mondják ki egyértelműen, de a kimenőknél minimum második, de sokaknál első helyen az itthon eluralkodott közállapotok vannak a távozás hátterében.

Az, ahogy a politika nem csak anyagilag teszi tönkre az országot, hanem erkölcsileg is. A bel- és külföld felé való hazudozással, a közpénzek manipulálásával, az enyhén szólva is kétes megítélésű történelmi személyek körüli kavarással, az önkényuralom kiépítésével, azzal, ahogy kezelik az embereket… a politikusok azt hiszik, az embereket ez nem érdekli, vagy legalább is nem bántja, de ez hatalmas politikai baki.

Attól, hogy nem fogalmazódik meg mindenkiben, a lelkekben igenis lerakódik, és hánynak tőle az emberek. Akár igaza is lehet majd Matolcsynak, és jövőre eljöhet az anyagi Kánaán, az emberek nem akarnak majd olyan országban élni, ahol hülyének nézik, ahol a politika jobban akarja tudni, mi a jó nekik, ahol folyton marakodnak egymással szomszédok, öregek és fiatalok, másként gondolkodók, ahol a hivatalos politika része a múlton való siránkozás, a gyűlöletkeltés, és népi mozgalom a széthúzás, egymás feljelentgetése, az irigység…

Kijelentheti a kormány, hogy a nemzeti egység kormánya, ha ez alatt is csak azt érti, hogy ők megmondják, miben, hogyan kell egyetérteni. Bocs, ha hosszabban fejtegettem, de úgy érzem, még így sem tudtam igazán kifejezni amit gondolok, de hiszem, hogy mindenki érti.

A lényeg, hogy hiába leszünk jövőre jobban anyagilag, amiben persze már senki nem hisz, ha a közállapotok nem változnak, amit viszont mindenki így gondol, akkor a többség nem fog hazajönni. Egyébként lehet, hogy nem lenne rossz egy olyan blog, ahol a magyar erkölcsiséget, mentalitást vesézzük ki.”

Mondjátok el a véleményetek – akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!