Az ember megérkezik egy (talán nem is annyira idegen) országba, rosszabb esetben egyedül, és első este ül az ágya szélén, néz maga elé és arra gondol: Úristen, mit keresek én itt? Rosszabb eset, ha a családja otthon marad. Egy ilyen történet következik.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Georg
Már majdnem 30 éves voltam, amikor adódott egy németországi munkalehetőség. Nem volt számomra ismeretlen az ország, többször jártam már ott, a nyelvet is beszéltem, tehát különösebb sokk nem ért, mégis, a mai napig tisztán emlékszem az első pár nap néha gyomorszorító hiányérzetére.
Utolsó kommentek