Úton

Egy okos szociológus nemrégiben azt mondta, az elvándorlás öngerjesztő folyamat, azaz minél többen mennek el, annál többen követik őket, hiszen már nem a teljesen ismeretlenbe kell menniük. Nos, erre tökéletes példa mai posztunk, no meg arra, miként tart össze és segíti egymást egy család.

Az ember megérkezik egy (talán nem is annyira idegen) országba, rosszabb esetben egyedül, és első este ül az ágya szélén, néz maga elé és arra gondol: Úristen, mit keresek én itt? Rosszabb eset, ha a családja otthon marad. Egy ilyen történet következik.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Georg

Már majdnem 30 éves voltam, amikor adódott egy németországi munkalehetőség. Nem volt számomra ismeretlen az ország, többször jártam már ott, a nyelvet is beszéltem, tehát különösebb sokk nem ért, mégis, a mai napig tisztán emlékszem az első pár nap néha gyomorszorító hiányérzetére.