Bukarestről kaptuk a mai írást, ami azért is érdekes, mert útra kelni mostanság (is) inkább nyugat felé szoktunk. Pedig a román főváros érdekes (és meglehetősen ellentmondásos) helynek tűnik.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Ferenc:
Karrierem során adódott a lehetőség, 2 évig Romániában tudtam szolgálni egy multinacionális cégnél.
Meg sem fordult a fejemben, hogy örök életemre kint maradjak (hiszen ki az, aki életkörülményeinek javítása érdekében keletebbre költözne), viszont nem bántam meg, hogy ezt a pár évet nem szülőhazámban töltöttem, egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb. Ezeket osztom meg veletek.
A város erősen kontrasztos, előfordul, hogy az utca egyik sarkán festői szépségű épületek állnak, külföldi turistáknak szánt vendéglátóipari egységekkel és árakkal, míg pár méterrel arrébb nyomornegyedre emlékeztető romhalmaz található.
Az emberek barátságosabbak és közvetlenebbek, keveset panaszkodnak, (hozzászokva a magyar emberek mentalitásához, ez nagyon kellemes csalódás), ami vallásukból is adódik. Az emberek döntő többsége ortodox-katolikus, vasárnap reggelenként megtelnek a templomok.
Romániában alapvetően rosszabb az életszínvonal, a fizetések is jócskán elmaradnak észak-nyugati szomszédjához képest, viszont a nép mégsem panaszkodik, teszik a dolgukat, imádkoznak és boldogan élik le életüket.
Lakás
Ha valaki eddig azt hitte, egy tipikus lerobbant bukaresti lakótelepi tömbházban olcsóbban lehet lakást bérelni, mint hazánk fővárosában, az súlyosan tévedett. Az ingatlanközvetítők horribilis áron dolgoznak, nemcsak a tulajdonost, hanem az albérlőt is lehúzzák, így a nálunk megszokott kéthavi kaució helyett két és fél havit kell fizetnünk beköltözéskor (aminek nagy része az ügynök zsebében landol).
Ha internetes hirdetés útján próbálunk szobát / lakást keresni, megússzuk a közvetítői díjat, viszont így is számolni kell azzal a ténnyel, hogy a kinti bérleti díjak kb. másfélszeresébe kerülnek a budapesti díjaknak, ha újépítésű lakásban keresünk albérletet, az arányok még jobban eltolódnak.
Leszámítva a lakhatási költségeket, az étkezésen és a tömegközlekedésen sokat tudunk spórolni.
Tömegközlekedés
A tömegközlekedés harmadannyiba kerül, mint itthon (még román fizetésekhez képest is olcsó). Viszont ismeretlen fogalom a bliccelés, emiatt nem is veszteséges a RATB (bukaresti tömegközlekedési vállalat).
A metrók ritkábban járnak, mint Budapesten, előfordult már velem, hogy csúcsidőben 10 percet vártam az aktuális járatra, és a kocsik mindig tömve vannak. Ennek ellenére eljutunk A pontból B pontba, racionális áron.
Ha valaki ennek ellenére kocsival szeretne közlekedni, az a budapestinél sokkal zsúfoltabb utakra és súlyosabb dugókra számíthat. Taxit 100 forint / km-től találunk (ha repülőtérről utazunk belvárosba, érdemes odafigyelni, könnyen tízszeres árat is elkérnek a fuvarért).
Élelmiszer, egyéb
A legismertebb kiskereskedelmi hálózat a Carrefour, illetve Tesco és egyéb multik is megtalálhatóak. Az árszint hasonló a Budapesten megszokotthoz, talán egy kicsivel olcsóbb.
A sarki pékségnek hagyománya van, a perecet (covrigi) érdemes kipróbálni, kellemes meglepetés érhet bennünket. Bűn kihagyni a feldolgozott húsipari termékeket (sonka, májkrém!), ezek Erdélyben készülnek tradicionális receptek alapján, szinte biokörnyezetben, a szarvasmarhák és haszonállatok talán még napfényt és zöld legelőt is láttak.
Közbiztonság
Állítólag nem érdemes késő éjszaka egyedül az utcán mászkálni, viszont én nem találtam megalapozottnak ezt a tanácsot. Az utcák jól kivilágítottak, messziről látni, ha valaki felénk tart egy késsel a kezében.
Ha valamitől tartanunk kell, inkább a kóbor kutyák. Sajnos rengeteg gazdátlan eb él a városban (ami fordított arányban áll a kóbor macskák számával), akik éhesen hajlamosak megtámadni a járókelőt.
Látnivalók
A belvárosra érdemes egy-két napot rászánni (erről rengeteg info található az interneten), de ha időnk és pénzünk engedi, a román tengerpartra (Constanca) és Erdélybe is látogassunk el. Megéri a fáradtságot.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Karrierista leszel vagy jó katona
Szeretem Magyarországot, csak azt nem szeretem, amit tesznek vele! A külföldre menés, élés egy ettől független, pozitív világnézeti előny, amit minden embernek ki KELL próbálnia!
Segítség, állásinterjúra hívtak!
Bárhogy is alakuljon egy állásinterjú, mindig profitálsz belőle. Rutint, nyelvgyakorlást, megszokottságot. Sosem bántam meg, hogy sikertelen interjún vettem részt, valahogy mindig a győzelem érzésével jöttem ki onnan.
Nem tervezek örökké külföldön dolgozni. Egyfajta hasznos és jövedelmező tanulmányútnak tekintem. Túl a negyedik x-en nem fogok már hazát váltani. De ajánlom mindenkinek, hogy 2-3 évre lásson világot, mert a látókörét biztosan kitágítja. Utána jöjjön haza és gyarapítsa azok növekvő táborát, akik tényleg tudják, merik, teszik!
Élvezem, hogy ilyen sokszínű London, és lehet, hogy csak szerencsém van, de ennek inkább csak az előnyeit (sokféle ember, autentikus kaják, sokféle zene, kultúra keveredése) érzem, a hátrányát nem nagyon.
Így karácsonyoznak Ausztráliában
Azzal, hogy 160-170 különböző nemzetiség él itt, a Karácsony és a szokások is összeolvadtak, és teljesen más értelmet kapnak az ünnepek. A tengerpartokat persze lerohanják az ünnepi időszakban is, de az iskolaszünet alatt a családok mennek, amerre a kocsi viszi őket, akármelyik tengerpartra az országban.
Nyelvtudás nélkül ma már csak a legalja munkáknak is a legalját lehet megkapni. Ma már nagyon nagy a konkurencia, és mindenki inkább azt választja, aki legalább megérti, amit mondanak neki.
Utolsó kommentek