Úton

Őrült tempóban száguldanak a napok, pillanatokon belül itt a Karácsony, ráadásul hideg is van és esik a hó - egyszóval minden adott, hogy ma Ausztráliába látogassunk és megnézzük, ott miként ünnepelnek.

Ma Londonba látogatunk (azaz a tegnapi poszt után maradunk Angliában) és a gyakorlati tanácsok mellett az is kiderül, hogy mi kell lelkiekben a sikeres beilleszkedéshez.

Mai történetünk főhősét bár felvették egyetemre, de anyagi gondok miatt kénytelen volt feladni az álmát. Végül Angliában kötött ki, ahol most mosogatással keresi a kenyerét, de nem adja fel az álmait.

Új-Zélandról kaptunk egy pár sort a tegnapi poszt kapcsán, és ez (valamint a kommentek egy része) arra késztet minket, hogy állást foglaljunk mi is.

Ez a blog soha nem tartotta feladatának, hogy a magyar politikával foglalkozzon (annál mélyebben persze, mint amennyire muszáj, mert érint), és különösen nem az olyan eseményekkel, mint amelyek az elmúlt egy-két napban felkavarták a közvéleményt. Most azért teszünk mégis kivételt, mert kaptunk egy levelet (írója névtelenséget kért), ami véleményünk szerint mégis csak szorosan kapcsolódik a blog tematikájához. Íme.