Úton

Örülünk, amikor az egyik poszt generálja a másikat, ez történt most is, amikor a tegnapi írásra érkezett egy reakció. Szerzője szerint a magyar furcsaságokra, bosszantó dolgokra azért reagálunk érzékenyebben, mint a külföldiekre, mert érzelmileg nagyobb a tét.

Ritkán gondolunk arra, hogy egy-egy gyerekkori, vagy tinédzserkori élmény mennyire meghatározó lehet akár egész életünkre. Ez történt mai szerzőnkkel is, aki 15 éves korában szembesült egy más kultúrával és nem csak szembesült, de (ha jól olvastuk) lett is szerelmes belé. Nem csoda, ha úgy érzi, nem tud beilleszkedni Magyarországon. (A kép illusztráció.)

A külföldön letelepedő magyarok között az egyik legnépszerűbb célország Nagy-Britannia, London pedig már egyike a legnagyobb magyar városoknak. Egyszóval elég sokan tervezik a szigetország felé venni az irányt, nekik talán jó kiindulási pont lehet a mai poszt, melyben megpróbáltuk összeszedni a legfontosabb tudnivalókat.

Kisebb szünet után mi is belevetjük magunkat 2013-ba, úgyhogy először mindenkinek boldog új évet kívánunk! Ha már új év, akkor éppen időszerű a mai poszt, melyben az angol fiatalok egy (meglehetősen nagy) csoportjának szilveszterezési, bulizási szokásáról lesz szó. Tanulságos lesz, annyit ígérhetünk.

Mai történetünk tanulsága leginkább talán az lehetne, hogy felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Nem érdemes másokat hibáztatni (bár nyilvánvalóan kényelmes), hanem menni és csinálni kell. Elszántsággal és szerencsével sikerülhet.