Úton

Bár alapvetően a fiatalok elvándorlásáról szól a blog, minket is meglep, mennyi levél érkezik, és ezek jó része sajnos arról szól, milyen nehéz is ma Magyarországon gyerekekkel, 30 fölött is sokaknak a megélhetés. (Remélhetőleg lassan ők is megérzik majd a gazdasági miniszter által emlegetett robusztus növekedést...) Szóval némi töprengés után úgy gondoltuk, a végül most következő írás még belefér.

Mariann

Négytagú család vagyunk, Amerikával ugyan nem tudjuk összehasonlítani a magyar viszonyokat, de időről időre odajutunk, hogy a férjemnek külföldre kell mennie dolgozni, mert a kettőnk itthoni fizetéséből nem lehet megélni. Egyáltalán nem.

Amikor a jövőről beszélgetünk, gyakran felmerül, hogy vajon visszajönnénk-e pár év múlva, ha sikerült megalapozni a jövőt, keresni egy kis pénzt, tapasztalatot szerezni, stb. Nem titok, a többség azt mondja, ha egyszer elment, nem tervezi a visszatérést. Ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik nem akarnak végleg külföldön maradni.

A kérdést persze mindenkinek magának kell eldöntenie, és az sem kizárt, hogy menet közben változik meg a fontossági sorrend. Mindez csak arról a levélről jutott eszünkbe, amit Gergelytől kaptunk, aki hat évet élt Amerikában, majd hazatért. Hogy mit gondol most, az rögtön kiderül.

Bár nem könnyű szembenézni vele (bárki bármit gondol, nekünk sem), nagyon sok ember nagyon elkeseredett ma Magyarországon. A magunk részéről nem gondoljuk, hogy azok a tízezrek, akik (jórészt kényszerből) elhagyják az országot biztosabb megélhetést és jobb környezetet keresve, olyan jó érzésekkel teszik ezt. Példa lehet erre egy minap érkezett levél, amit most megosztunk veletek.

Boxer:

Nagyon régóta tervezem, hogy leírjam a véleményem valahova, valakinek. Szívem szerint az Országgyűlés kellős közepén egy pódiumra felállva ordítanám, hogy lassan nem lesz nekik sem miből új szolgálati luxusautókkal közlekedni a "munkahelyükre". Szeretném leszögezni, hogy gyűlölöm a politikát, nem tartom munkának, és nem tartom szakembernek, sem azt aki űzi, sem azt aki elemzi őket!

Maximálisan megértem azokat akik nyakukba veszik a csomagot, és elmennek innen. Itt csak az tud megélni aki már egyébként is gazdag. A párommal ketten havonta megkeresünk 300.000,Ft, ami úgy gondolom, elegendő lehetne arra hogy tervezhessünk, és ne albérletbe éljünk!

Nem elég, itt élünk a fővárosban, az albérletünk havonta közel 100.000 forint. Autót tankolunk, fizetünk rá különböző adókat, és rendszeresen szervizeljük, mivel a páromnak munkaeszköz. Nem taglalnám a havi kiadásainkat, a lényeg hogy 26 évesen az a luxus számunkra, ha kispóroljuk az üzemanyagot és haza tudunk látogatni vidékre a szüleinkhez havonta egyszer.

Jelentjük, megkaptuk az első gyalázkodó emailt, szóval átestünk a tűzkeresztségen. :) Ennél sokkal fontosabb, hogy jönnek a történetek, vélemények (ezúton is biztatnánk mindenkit, hogy írjon!), ezek közül mára Lászlóét szemeltük ki, aki kutató vegyész és a gyógyszeriparban dolgozik. Nekünk nagyon szimpatikus a véleménye, azt mondja, mindenki éljen boldogan ott, ahol megtalálja a számítását, de ne bántsuk az eltérő vélemények miatt egymást.

László:

Szakmám: kutató vegyész, TTK, beosztásom analitikus mérnök. Szeretem a feleségem, szeretem a munkám, szeretem a szakmám. Ez a szakma - sokan nem is sejtik - az egyik legjobban fizető, persze ha az ember hajlandó tanulni egyetem után is önszorgalomból és nem talál ki hülyeségeket pl.: itt és annak nem dolgozok, mert a vallása meg a nemzetisége…

Nem állítjuk, hogy nem számoltunk vele, mégis meglepő, milyen szélsőséges véleményeket hoz ki az emberekből egy ilyen blog, ami tulajdonképpen semmi mást nem akar, csak fórumot biztosítani annak a sok ezer fiatalnak, aki azt fontolgatja, hogy elmegy ebből az országból.

A durvábbik felén kezdjük, mert miért ne... Szóval a kedves és jó (na, jó, nem is) iszlipiszlitranchini szerint egyik szerzőnk, Kinga, a legjobb esetben is takarítónő, esetleg pornós lehet külföldön, de hát ugye a kommentelő szerint a lánynak mindegy, hiszen csak a pénz számít. Gyakorlatilag lekurvázni egy lányt azért, mert a külföldi továbbtanulást fontolgatja - nem vall egészséges lélekre.

Ennél sokkal jobban tetszett yatumux hozzászólása, aki szerint mi (mert hogy többen vagyunk, de nem baj) 50 éves kövér MSZP-sek vagyunk, esetleg pattanásos sötétzöld LMP-s. Ja, és fizetett hirdetés az egész blog... sajnos, sajnos, yatumux, nem, de hát ez van - ingyen vagyunk hülyék... :D (Reméljük, ő legalább kap pénzt a kommentelésért.)