Bár nem szeretnénk ebből rendszert csinálni, de a tegnapi poszthoz is olyan érdekes és jó hozzászólások érkeztek, hogy érdemes továbbgondolni őket. A gyerekvállalás a mi korosztályunknak ugyan még nem feltétlenül aktuális, de azért az ember életében az egyik legfontosabb szempont. Ezért tetszett meg Pilar hozzászólása.

Pilar:

35 éves jó egisztenciával rendelkező nőként azt mondom, hogy ebben az országban nem merek gyereket vállalni. A lakáshitellel a nyakamon, ilyen egészségügy és oktatás mellett.

A kisgyerekes anyákat nem veszik vissza dolgozni, apunak annyit kell hazahoznia, hogy belegebed. Ez nem élet. És nem is feltétlenül a pénzről beszélek, hanem a jövőtlenségről, az állandó bizonytalanságról.

Nem éltem kint, mindig ellene voltam, hogy idegenként éljek máshol. Az elmúlt pár év viszont megváltoztatta a hozzáállásomat. Sok barátom ment ki, eszükben sincs visszajönni és nem csak a jobb kereset miatt.

Persze lehetne rosszabb is, de az ember gyarló tulajdonsága, hogy arra gondol lehetne jobb is. Kérdezz meg itthon egy idős embert. Mind német nyugdíjas szeretne lenni, ha még életben van egyáltalán, hogy megkérdezhesd. Nekünk milyen nyugdíjas éveink lesznek? Ha csak 18 éves korától nem kezd el félrerakni az ember akkor semmilyen. Ja igen, és nehogy megbetegedj, mert nincs orvos, aki meggyógyítson. Ugyanis elhúztak innen.

Közben pedig minden nap azt olvasod, hogy melyik politikusunk mennyivel keres többet, mint előző évben és amikor nyilatkoznak a tévében olyan kisimult az arcuk, mintha folyamatosan nyaralnának. Csak mondja meg valaki, hogy mit tehetek én, hogy mindez változzon?

Az elmúlt 20 évben minden kormány csak a saját zsebének tömésére használta a hatalmat. Persze nincsenek illúzióim, ez minden országban így van gondolom, de vannak olyan helyek, ahol a “népnek” is hagynak valamit a mézesmadzagon kívül. Inkább fizetnék egy ilyen országnak adót.

És még valami. A munkámból adódóan sokat járom az országot. Vannak olyan falvak, települések, ahol a romák aránya már bőven meghaladja a magyarokét. Segélyből élnek. Van olyan hely, ahol az iskolában 80 százalékban már roma gyerekek vannak. Ez vajon milyen jövőt sejtet??

Mondjátok el a véleményetek – akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!