Úton

Angliából érkezett egy levél, melynek szerzője szerint a kormány fiatalokat hazacsábítani kívánó kommunikációja több sebből vérzik. A két legnagyobb, hogy Magyarországon nincs megfelelő munka, illetve hogy a kinti párkapcsolatát ezért senki sem fogja felrúgni.

Nem lesz egy vidám történet a mai, talán azért, mert az alaphelyzet elkeserítően hétköznapi, egy éppen csak megélni képes család krónikája. Ami viszont kivételessé teszi, az az a tervszerűség, ahogyan a sorsukat kézbe veszik.

Tulajdonképpen igaza van mai szerzőnknek, aki azt vette észre, hogy a blogon mintha többségükben lennének azok a történetek, melyek a nagyon mélyről induló útrakelők történeteit mesélik el. Ő egy sokfordulós pályázaton jutott ki Angliába, aminek az anyagi biztonságon túl más előnyei is voltak.

Különleges poszt a mai, hiszen ezúttal egy olyan külföldi történettel szeretnénk megismertetni titeket, ami szerintünk kapcsolódik a blog tematikájához. Természetesen kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!

Nem akartunk írni erről, de ahogyan sorjáznak az írások, nem tudjuk megkerülni a témát, már csak azért sem, mert tökéletes példáját adják annak, miért forog nem is olyan néha az ember gyomra attól, ami ebben az országban zajlik.